Keresés
  • bartaagnes

Ügető, nem kutyafuttában

Frissítve: márc 30




https://youtu.be/qL_QbNcuFWo Tekintse meg ezen a linken, vagy a honlap főoldalán.


Az "Ügető" című filmem kulissza titkait fogom elmesélni nektek most. Gyerekkorom óta a kedvenc állataim a lovak. Szeretem a tökéletes formájukat, a kedves személyiségüket, szeretek a hátukon ülni és lovagolni. Ezért amikor film szakon vizsgafilmet kellett készítenem egyből eszembe jutottak, hiszen mindig ott jártak a gondolataimban (sok nyomatom és fotóm tanúskodik erről). A mára már történelemmé vált budapesti ügető egy napját mutatja be ez a 2005-ben készült művem.Sokat sírtam általánosban, mert nem lehettem állandóan a pacik közelében. Nekem még a trágyájuk szaga sem volt büdös. Szívesen elszegődtem volna akármelyik lovardába istálló pucolónak is. Kis iskolás koromban is jártam lovagolni két egészen közeli helyre, aztán idősebb fejjel órákat utaztam a kedvükért. Jártam Rákoskertre, Alsónémedibe, Gyálra, Pomázra, Budakalász-Lenfonóra, Szentistvántelepre, Pannóniatelepre és Csömörre életem folyamán, nem ritkán hosszú sétákkal. Gyálon egy ismerősöm lovát vihettem el, amikor akartam. Szentistvántelep környékén egy másik ismerősöm élt huculjaival. Ez a fajta viszonylag alacsony, zömök, erős, dús szőrű állat. Szőrén ültük meg őket. Hihetetlenül felszabadító érzés volt a magas fűben lépkedni, vágtázni velük. Csömörön klasszikus lovaglást tanultam egy ügyes oktatótól. Tudom mindenkinek ajánlani: http://zengonyilegyesulet.hu/Voltam lovastáborban is Kunpeszéren, ami szintén felejthetetlen volt a számomra. Megfordultam lovas előadáson, kiállításon, lovasmajálison és egyéb rendezvényeken. Így vált a ló már kölyökként a kedvenc állatommá és a lovaglás a hobbimmá. Visszatérve a filmhez; felvettem a kapcsolatot az Ügető ügyvezető igazgatójával, és ő szerencsére mindenben támogatott a tervem megvalósítása során. Csinálhattam felvételt a verseny bemondója mellől, a felvezetőkocsiból, bemehettem az istállókba is. Ő cserébe csak szeretett volna egy példányt a kész filmből. Már csak az iskolámból kellett elkérnem a nagy kamerát, az állvánnyal és a kamera tartozékaival. Mivel a kamera már önmagában nagyon nehéz volt, az állvánnyal együtt egyenesen lehetetlen küldetésnek tűnt a számomra a szállításuk. Ezért megkértem egy csoporttársamat, hogy segítsen. A támogatás amúgy is jól jön az embernek még úgy is, hogy én arról váltam híressé, hogy mindent egyedül csinálok. A filmjeimnél a rendező, operatőr és minden egyéb feladatot én végeztem el, mert így nem kellett mástól segítséget kérni, és magamra biztosan számíthattam. A felvétel napján sokat késett a lány, akit felkértem a közös munkára. Nagyon aggódtam, de hála égnek nem vártam hiába, így kisvártatva megérkezhettünk együtt a helyszínre és elkezdhettem a forgatást. Ő segített az állványt hurcolászni, hogy nekem csak a kamerabeállításaival kelljen foglalkoznom. Itt kezdődött az igazi munka, amiről majd jövőhéten olvashattok bővebben.

Várom a kommentjeiteket, főleg ha tetszett. :)

0 megtekintés